FILMKRITIKA – Igazi sokkhatás a legújabb Marvel film, amely elképesztő mennyiségű szuperhőst zsúfol egyetlen filmbe, egyetlen nagy gigász harcba Thanos, az „őrült titán” ellen, aki a fél világot el akarja pusztítani. Bár az alaptörténet szintén sokkolóan egyszerű, ugyanezt a jelzőt használhatjuk az epikus harci jelenetekre és látványra, amely a franchise történetének egyik legjobbika. Tíz évet vártunk erre a filmre, vajon megérte? Filmkritikánk maximálisan spoilermentes – így negatív sokk nem fogja érni az olvasót.

 

Thanos (Josh Brolin) a film és játékrajongók számára egyáltalán nem ismeretlen karakter, hiszen a filmsorozatban is vissza-visszatérő figura, és a Telltale-féle Guardians of the Galaxy kalandjáték egyik fontosabb gonosz karaktere is. Ebben a filmben viszont ő kapja a negatív főszerepet egy nagyon is konkrét tervvel: el akarja pusztítani a világ felét. Ehhez szüksége van a Végtelenség Köveire, egész pontosan hat darabra, amelyet a kesztyűjébe akar beleilleszteni.

Vele szemben pedig egy egész seregnyi, ám eléggé megosztott, innen és onnan is védekező és támadó szuperhőscsapat áll, csak részben a film címében szereplő Bosszúállókból, hiszen nemcsak felbomlott a régi csapat és mindenki a saját útját járja, hanem találkozunk a Galaxis őrzőivel, vagy a Fekete párduccal is. Vajon elegendők lesznek arra, hogy a Marvel újdonsült, gyilkos képeségekkel felvértezett, egyik legerősebb ellenfelét megállítsák?

Hat ok arra, hogy megnézed (vagy nem) az Végtelen háborút

Tíz éve kezdte el felépíteni a Marvel Studios az új univerzumát, filmről filmre építkezve. Tíz év, mely során Vasember, Amerika kapitány, vagy a Galaxis őrzői szupergonosz karakterek és hadseregeik tömegeit verték vissza, egyikük kapott egy rebootot, sőt, egymással is megküzdöttek. Ugyanakkor, minden jónak egyszer végeszakad és Kevin Feige úgy döntött, hogy egy tabula rasa radikálisan megváltoztatja a szuperhősök világát.

A Bosszúállók: Végtelen háború ezáltal az elmúlt tíz év kulminálása, az a film, amely hatalmas változást hoz az MCU (Marvel Cinematic Universe) világába. Papíron ez az elgondolás iszonyúan izgalmas, de vajon a filmvásznon képes működni? Érdemes megnézni a 19. Marvel filmet, vagy kihagyható? A 100%-osan spoilermentes kritikánkban lerántjuk róla a fátylat.

1. Igen, mert az már első tíz percet is szájtátva nézed… ami pedig utána jön, azt különösen

Azt hitted, minden láttál már a szuperhősfilmek világában? Nos készülj fel rá, hogy bőven lesz itt meglepetés – azt is garantálom, hogy bizonyos meglepetések sokkolni is fognak. Azt a hatalmas kihívást, hogy ennyi szuperhőst kellett egy filmbe szuszakolni, Anthony Russo, Joe Russo rendezők sikeresen fordították a film javára, hiba nélkül „táncol” a történet egyik kisebb karaktercsoporttól a másikig, váratlan, szokatlan és ezáltal mégis rendkívül szórakoztató találkozásokat, helyenként összecsapásokat generálva.

Bár az alapsztori zavarba ejtően faék egyszerűségű, ezek a rendkívül élvezetes, fan service-ként is felfogható „összeröffenések” nagyon sokat dobnak rajta. Ráadásul a film vége igazán álleejtőn sokkoló – bár talán páran úgy gondolhatják, ez a minimum, amit a Marveltől elvárhattunk.

2. Igen, mert olyan epikus küzdelmeket látsz, amelyeket még soha…

Mint minden magára valamit is adó szuperhősös film, a Végtelen háború sem mentes a szabály alól: iszonyúan látványos, sokszor epikus akciójelenetekkel van teletömve és a szuperhősök és szupergonoszok, illetve utóbbiak „jobbkezei” között. Emellett azonban a sztori ügyesen szedegeti össze az előző film, az Amerika kapitány „szilánkjait”.

Anélkül, hogy nagyon moralizálgatna, a film ügyesen váltogatja az adrenalinpumpáló, drámai küzdelmeket a nyugodtabb, sőt, időnként romantikus jelenetekkel. A párbeszédek között ügyesen váltakoznak drámai, filozofikus, illetve mulatságosak. A humor legfőbb forrását most a Galaxis őrzőinek csapata nyújtja, Thor és Spider-Man átadták a stafétabotot – bár természetesen Peter Parkernek most sem áll be a cserfes szája.

3. Igen, mert ezúttal majdnem mindenki épp elég időt kap

Az Amerika kapitány: Polgárháború szerintem összességében azért egy hangyányit jobb film volt, de az kétségtelen, hogy kicsit túlságosan is koncentrált Tony Stark és Steve Rogers karakterére, nem hagyva elég időt a többi szuperhősre. Bár ez a két karakter most is fontos szerepet kap, de egyáltalán nem ők vannak most a fő fókuszban. Mindegyik karakter pont a megfelelő időt kapja, legyen akár Wongról, vagy a Skarlát Boszorkányról szó.

Összeségében bárki is a nagy favorit, vagy éppen a legjobban utált hős, nem fogsz csalódni a filmben, mert senki sem kap se túl sok, se túl kevés rivaldafényt. Amiatt is elismerést érdemel a két rendező, hogy a jelenetek „nem rakódnak egymásra”, mint ez oly sokszor jellemző, hanem mindegyik indokoltan, remek érzékkel egymásba fonva követik egymást. Szükség is van erre, mert azért – mint már említettem – az alapsztori annyira egyszerű, mint a százasszög.

4. Igen, mert bár Thanos ismerős, ennyire még sosem ismertük meg

Márványkülső, márványakarat. Mély elhivatottság, amely ugyanakkor hátborzongató tömegpusztító akarattal párosul. Véreskezű diktátorok, akik megvannak győződve az igazukról, őrült tömeggyilkosok, akik biztosak benne, hogy a „legfőbb jó” érdekében cseleksznek: a Josh Brolin által (számítógépes CGI-vel) zseniálisan alakított Thanost róluk mintázták. Annak ellenére, hogy film elején akaratához hasonlóan egyszerűnek tűnik, ahogy jelenetről jelenete, párbeszédről párbeszédre egyre inkább megismerjük, Gamora iránti szeretetén keresztül is, úgy válik igazán hátborzongatóvá a karaktere. „Ő csak jót akart…”

Persze ez az egyetlen film azért nem volt képes kiteljesíteni karakterét és azt is el kell ismerni, hogy a képregénybeli démoni figura még összetettebb, de talán a későbbi filmekben erre még több lehetőség nyílik.

5. Nem feltétlen, mert több, újabb negatív karakterekre is számítottunk

Akik arra számítottak, hogy a film a szuperhősökhöz hasonlóan a szupergonoszokban is tobzódni fog, csalatkozni fognak. Persze, a Sötét Rend tagjai, Thanos „jobbkezei” elég sok filmidőt kapnak, de elég gyorsan rá fogunk jönni, hogy eléggé huszadrangúak, és a történet egyetlen, igazi hőse Thanos, mondhatni „legonoszkodja” őket a filmvászonról.

Látszik, hogy a Marvel a szuperhősökkel ellentétben a szupergonoszokkal sokkal fukarabb és egy filmben csak egyet szerepeltet. Kár, mert ebből a szempontból a DC filmekhez, vagy akár a játékokhoz képest kicsit egysíkúbb így a paletta.

 

6. Igen is és nem is, mert ebből a filmből kétrészes jobb lett volna

Azt hiszem, azt még a legnagyobb rajongóknak is el kell ismerniük, hogy bár a film nem unalmas, egyértelműen túl hosszú. Talán jobb lett volna, ha a Marvel a Kill Bill, a Harry Potter VII, vagy az IT módján kettévágja filmet, egy jó kis cliffhangerrel lezárva az első filmet.

Amikor az Avengers 4 a mozikba kerül 2019-ben, nem lesz direkt folytatása a Végtelen háborúnak, hanem egy másik sztorit mesél majd el. E film katartikus, sokkóló, megrendítő befejezése után azt hiszem mindenki tűkön ülve várja majd a folytatást, de a Marvelt ismerve nem kell soká várnunk arra sem…

Végítélet

Miközben a szuperhős filmek egyre kevésbé eredetiek, a Bosszúállok: Végtelen háborút ilyesmivel egyáltalán nem kárhoztathatjuk. Persze, a 10 éves MCU történelem után egy korszak lezárul, de lesz folytatás is. Ez a film azonban mégis – a Fekete párduchoz hasonlóan igazán egyedi darab, nincs olyan érzésünk, hogy csak egy sorozat része.

Az elképesztő látványt, az epikus harcjeleneteket, a nagyszerű színészi alakításokat épp a megfelelő mértékben adagolt humor fűszerezi (azért ez nem a Galaxis őrzői). Ha nem is tökéletes alkotás, (nekem az Amerika kapitány: Polgárháború még mindig az etalon), de még így is az egyik legjobb szuperhősfilm, amit valaha is láttam és méltó zárása a tízéves MCU eposznak.

-BadSector-