FILMKRITIKA – Az izraeli szupermodell, Gal Gadot főszereplésével készült Wonder Woman egyszerre szeretne nyári popcorn mozi, romantikus film és háborúellenes dráma is lenni. Lassan indulnak be az események az amazonok távoli világában, de amikor Wonder Woman igazi szuperhősnővé válik, akkor nagyobbat büntet, mint a DCEU bármelyik szuperhőse a Christopher Nolan filmek óta.

 

Rendkívül felemás képet mutatnak a DC képregényekből készült legutóbbi filmek. Bár a jegyeladások terén nem kellett szégyenkezniük, hiszen a Batman Superman ellen (melyben Gal Gadot szerepelt is egy rövid ideig) 873 milliót dollárt kaszált, az Öngyilkos osztag  pedig 746 milliót, ugyanakkor kritikailag nagyot bukott mindkét alkotás. (Különösen az Öngyilkos osztag.) Nem különösebben díjazta a szakma a két korábbi Superman filmet sem.

Úgy tűnik, ahol Batman és Superman kudarcot vallottak, talán az „alfahímek” helyett a női vonal lesz a nyerő. Hogy miért? Nos, ez a női főszereplővel és női rendezővel elkészült DC szuperhősfilm lehet az az áttörés, amelyre a rajongók annyira vártak.

Vége a depressziónak?

A női főszereplő mellett a Wonder Woman hangulatában is erős váltás. Batman révén a sötét, darkos hangulat mindig is a DC filmek velejárója volt, még a Superman mozik, vagy a legutóbbi Batman Superman ellenben is alapvető tónusa volt a film atmoszférájának. Ez most alapvetően megváltozott, csakúgy, mint maga Wonder Woman is, aki az állandóan önmagukat megkérdőjelező, gyakran sötét tetteket is végrehajtó Batman és Superman helyett egy minden vonatkozásában klasszikus, csak jót cselekvő szuperhősnő.

Ettől persze lényegesen naivabb is a film, de az állandóan sötét, depressziós DC világban még így örvendetes egy ilyen pozitívabb szuperhősnő. Erre a főszerepre pedig ideális választás volt Gal Gadot, aki harcos és tiszta amazonként keresi az igazságot és meg akarja menteni az emberiséget – még akkor is, ha az nem biztos, hogy megérdemli.

Bár Gal Gadot Diana Prince-e már szerepelt a Batman Superman ellenben, a Wonder Woman mégsem kötődik történetében a korábbi szuperhősfilmekhez és eredettörténet révén sem képregények, sem a Lynda Carter-féle tévésorozat ismeretére nincs szükség.

Ha már a képregényeknél tartunk, érdemes megemlíteni, hogy bár a film nagyjából követi az először 1941-ben megjelent alkotásokat, ebben az újabb verzióban második világháború helyett első világháborús korszakot választottak az alkotók, illetve a korábban csak halovány mitikus múlttal rendelkező „amerikai honleány” imidzsét is levetkőzve ez az új Csodanő egy igazi görög félistennő, aki szinte csak véletlenül válik az USA védelmezőjévé az első nagy világégésben.

Erre a feladatra pedig az egzotikus szépségű, szenvedélyes Gal Gadot kiváló választás volt, még az egyébként sokszor kicsit túl sok pátosszal megírt dialógusokat is olyan beleéléssel – ugyanakkor intelligens színészi játékkal – tudja átadni, hogy teljes egészében hiteles, szerethető karakterré tud válni. Gadot játéka kellőképpen sokrétű is: egyszerre drámai hősnő, kőkemény igazságosztó és védelmező, máskor pedig bájos, vicces fiatal lány, aki életében először találkozik férfival és ebből igazi szerelem fakad.

Tiszta románc

A Steve Trevort alakító Chris Pine és Gal Gadot közötti kémiának, illetve Patty Jenkins nagyszerű rendezésének köszönhető az is, hogy kettejük románca nem válik giccsessé, sőt, erőssége a filmnek. Kellett azért az is, hogy itt a dialógusukat az öt forgatókönyvíró közül valamelyik (talán Zack Snyder, mert ő is köztük volt) szerencsére jobban megírta: sokkal több itt a könnyed humor, nem húzza le a párbeszédeket a sok pátosz, mint a film egyéb jeleneteiben.

A Wonder Woman és Steve Trevor közti szerelmi szál egyébként a Superman és Lois Clarke közti románc megfordítottja, hiszen itt a férfi Pine felel meg a Superman történeketek Lois Clarke-jának – még abban a tekintetben is, hogy ő is épp olyan impulzív, kreatív, ugyanakkor menthetetlenül szerelmes az ő élő Istenébe.

Pine ugyanakkor sokkal többet visz a saját karakterébe, mint amennyit Amy Adams adott Lois Clarke-nak: a színész sajátos, fanyar humora, amelyet a Star Trek Kirk kapitányaként is megcsillogtatott, itt is remekül érvényesül.

Sajnos nem mindegyik színész ennyire briliáns: Danny Huston német generálisa épp olyan egysíkú és unalmas, mint bármelyik német tiszt az Indiana Jones filmekből. David Thewlis alakítása is eléggé halovány, pedig a Mezítelenül és sok más remek film nagyszerű színészétől sokkal többet várna az ember.

Megérdemeljük-e Diánát?

A film egyik alapvető motívuma a bigottság, az elnyomás elleni harc – és ebbe a nyomasztó első világháborús korszak mellett a férfiúi elnyomás is beletartozik. Bár a film korántsem nyíltan feminista, mégis ügyesen mutatja be, ahogy az ostoba, hímsoviniszta férfi katonai vezetők az egyik jelenetben még esélyt sem akarnak adni Dianának, csak azért mert nőből van.

Érdemes filozófiai kérdéseket is feszeget a film: vajon megérdemeli-e egyáltalán az emberiség, hogy megmentsék, amikor a bolygón okozott rengeteg pusztításért valójában ők maguk felelnek és a pusztító eszközöket, fegyvereket csak felkínálták számukra.

Mindezt egy naiv amazon szemszögéből bemutatni – aki még férfit sem látott korábban – nagyszerű ötlet volt, és a szituáció a szellemes, hiteles kidolgozása elismerést érdemel.

Sajnos, azért nem tökéletes ez a szuperhős mozi sem. Egy-két logikai bukfenc és magyarázat nélkül maradt fontosabb esemény bent maradt a filmben: például az, hogy hogy a bánatban, milyen portálon keresztül kerültek Steve Trevor (Chris Pine) és az őt üldöző német katonák az első világháborúból az amazonok őskori világába, ezt sohasem tudjuk meg, pedig ez fontos jelenete a filmnek.

A film utolsó 20 perce pedig szokásos sablonos, CGI effektusoktól túltengő klisés akciót képes csak felvonultatni. Kár volt ezért a zárásért, mert ami egészen idáig tart, az egyértelműen a szuperhősfilmek legjobb pillanatait idézi.

Összességében a Wonder Woman tehát egyértelműen végre a DC képregényadaptációk új korszakának legjobb pillanatait idézi és csak reménykedhetünk, hogy a soron következő Igazság Ligája még tovább erősíti majd ezt a döcögősen beindult szériát.

-BadSector-