RETRO -Tudta-e, hogy Magyarország az 1400-as évek második felében először bekebelezte a Szerb királyságot, Moldáviát, majd a mediterrán tenger mentén haladva fokozatosan elfoglalta az itáliai városállamokat is? Ezután 1540-tól a törököket sikerrel visszaverte, ám a lengyel királyság végül álnok módon betört és a hosszú háborúktól és parasztlázadásoktól legyengült országunkat nagy erőkkel támadta meg, évtizedekig tartott, amíg kizavartuk őket az országból és megszilárdítottuk a reneszánsz Európa egyik legnagyobb országának hatalmát: Magyarországét…

 

Tessék?! Micsoda hülyeségeket hadoválok én itt össze-vissza?! Nos, most tekintsünk el attól a ténytől, hogy a valóságban persze a történelem másképp alakult: az ÉN alternatív históriámban, amelyet az Europa Universalis IV című zseniális birodalom menedzser és stratégiai játékban éltem át, bizony pontosan így történt minden, akár hiszik, akár nem!

Nem volt könnyű dolga a teljhatalommal felruházott középkori és reneszánsz korabeli uralkodóknak, hogy országuk határait úgy szélesítsék ki, hogy közben más birodalmak ne támadják meg azt a másik oldalról, ne tomboljanak a nemesi és parasztlázadások megyéikben és az államcsődöt is elkerüljék. Többek között ezt is megtapasztalhattam saját uralkodói bőrömön az Europa Universalis IV-ben, minden idők egyik legkomplexebb, ugyanakkor legjobban átlátható és kezelhető birodalommenedzser játékában. Elismerésre méltó, hogy a fejlesztők úgy tudták belepréselni a játékba egy középkori ország irányításának és az uralkodásnak mindenféle aspektusát, hogy a végeredmény nagy része mégis nagyszerűen átlátható, kezelhető, ugyanakkor hihetetlenül izgalmas is!

Mi írjuk a történelemkönyvet

 

Az Europa Universalis IV elődeihez hasonlóan Európa 1444-től 1821-ig tartó történelmét dolgozza fel stratégiai játék formájában, amely a jó öreg kontinens középkori térképén játszódik. A játék a híres Civilizationnel ellentétben nem körökre osztott, hanem folyamatosan telik benne az idő, amelyet lassíthatunk, gyorsíthatunk, vagy meg is állíthatunk. Míg az előző részek szorosan kötődtek valódi történelmi eseményekhez, addig a negyedik epizód csak az országok elhelyezkedését, erőviszonyait és valódi határait veszi figyelembe a játék kezdetekor. A többi mind rajtunk áll.

Ha elég ügyesek vagyunk, megfordíthatjuk a történelem kerekét és mi, magyarok foglalhatjuk el az oszmán birodalmat, vagy akár az osztrák-magyar monarchia a mi verziónkban úgy is létrejöhet, hogy majd mi rohanjuk le az osztrákok. (Sok sikert hozzá, ugyanis a játék rendkívül nehéz!) A történelmi eseményeket tehát maximálisan mi alakítjuk, azonban népünkkel nem véletlenszerű kezdeti helyről indulunk a világtérképen, ahonnan bármerre terjeszkedhetünk, mint a Civilizationben, hanem egy teljesen autentikus középkori Európa egyik országát választhatjuk ki, valóságos kezdeti elhelyezkedéssel és országhatárokkal, viszont az már rajtunk múlik, hogy tudunk tovább terjeszkedni.

Hunyadi János a játékban!

 

Bár a játék zömében csak igazinak hangzó, de nem valóságos történelmi neveket használ, nagy ritkán találkozunk valódi történelmi személyiségekkel is, akikhez megtörtént historikus események kötődnek. Ilyen például Hunyadi János, akinek régensé választása alternatívaként szerepel a játékban: vagyis mi magunk dönthetjük el, hogy a törökverő bajnokból régens legyen, vagy sem. Sok olyan döntés van a játékban, amelyet alaposan meg kell fontolnunk, erre viszont egyértelmű válasz az igen…

Jószívű, toleráns uralkodó vagy? Akkor itt megbuktál!

 

Aki stratégia rajongó és Civilizationön nőtt fel, mint én, az a Civ-féle gátlástalan világhódítást el is felejtheti. „A háborúhoz három dologra van szükség: pénzre, pénzre és pénzre.” – állította a híres olasz származású osztrák hadvezér, Montecuccoli. Ez itt bizony korántsem ilyen egyszerű. Először is a „pénz” csak az egyik fizetőeszköz, emellett adminisztrációs, diplomáciai és katonai pontokat is össze kell gyűjtenünk, amelyeket rendkívül szerteágazó döntésekre verhetünk el. Havonta kapjuk az uralkodó és tanácsadóink révén a pont „utánpótlást”, de borzasztóan gyorsan el lehet költeni mindet.

Ráadásul a technológiai fejlődést (amelybe az adminisztráció, kereskedelem és katonaság egyaránt beletartozik) is ezekből kell finanszírozni, úgyhogy takarékoskodnunk is kell ezekkel a különleges „fizetőeszközökkel”. Magát a hadviselést tovább bonyolítja, hogy háborúskodás megkezdéséhez először is egy „háborús ürügyre” (casus belli) van szükség, amelyet többek között diplomatáink érhetnek el álságos diplomáciai módszerekkel. Igaz, casus belli nélkül is háborút üzenhetünk, de a diplomáciai kapcsolataink ennek hiányában rendkívül meggyengülnek.)

Emellett meg kell teremtenünk egy erős monarchia alapjait, hogy ne csak kiképezzük, hanem folyamatosan finanszírozzuk hadseregünket, továbbá számolni kell a háború miatt belső viszályokkal, lázongással, ellenségeink váratlan szövetségkötéseivel, illetve a mi saját szövetségeseink még váratlanabb aljas árulásaival is. Itt jegyezném meg gyorsan, hogy a mesterséges intelligencia rendkívül agyafúrt, a Civilization MI-je labdába sem rúghat mellette.

Nekem ti nem csak tisztelettel adóztok!

 

Még ha hódításaink sikerrel is járnak és elfoglaljuk ellenségeink országainak megyéit is, ahhoz, hogy szétesés nélkül meg is tudjuk ezeket tartani, rendkívül sok mindenre figyelnünk kell: többek között a háború okozta viszályok csökkentésére, a külpolitika minden aspektusára (régi szövetségek felbomlása, újabb ellenség feltűnése, diplomáciai manőverek tömkelege stb. stb.) és az új területek totális integrálására, a közös vallás és kultúra megteremtése terén.

Ráadásul a háború során szinte törvényszerűen meggyöngül gazdaságunk, így figyelnünk kell a megfelelő mértékű adózásra is, amely ebben a játékban a már említett közös vallás, és kultúra paramétereitől, illetve az állam irányításának és egységességének különféle egyéb aspektusaitól függ és nem attól, hogy megnyomom ötször a plusz gombot az adózáson, aztán hagy fizessen többet a kizsigerelt polgár, mint ahogy azt más stratégiákban megszokhattuk. Az uralkodás, hódítás, diplomácia, gazdaság és kereskedelem mellett ebben a részben szerepet kapott a kolonizáció is, amelyet az Újvilág felfedezésének első lépéseitől kezdve, a kolóniák kialakításáig teljes mértékben menedzselnünk kell.

Jumurdzsákok előnyben

 

Az oszmán birodalom központi szerepet kapott a játékban: külön zenei betétek és egyéb letölthető DLC-k támogatják a játékélményt, ha a törököket választjuk. Emellett az oszmán birodalom mérete, népének harciassága és egyéb bónuszok miatt óriási előnnyel indul, továbbá velük tudunk a legagresszívebben is játszani, így kezdőknek ezt a népet ajánlják a fejlesztők is. Más kérdés, hogy kicsit furcsa érzés lehet a többi nép mellett Magyarországot is lerohanni a törökökkel, de hát egyszer a másik oldalt is ki kell próbálni…

Komplex, de tanulható!

 

Huh, itt van még, kedves olvasó? Nem riadt vissza? Igen, ez a játék valóban rendkívül összetett, mégis fényévekkel jobban átlátható, mint az előző Europa Universalis részek, amelyek agyonbonyolított menürendszerekkel és idegesítően rossz oktató résszel bátortalanították el az egyszeri, Civilizationön felnőtt stratégát. Kicsit úgy, mint a kezdő, fiatal történelem tanár, aki hihetetlenül érti a szakmáját, fantasztikusan átlátja az egész világtörténelmet, csak éppen tanítani nem tud, így egyetlen gyerek sem érti, miről hadovál az órán.

A svéd Paradox Entertainment fejlesztő csapat is a negyedik részre „jött bele” és bár az oktató részük még mindig hagy kívánni valót maga után, azért a komplex játék nagy részét egy idő után itt nagyszerűen át lehet látni és ennek köszönhetően az Europa Universalis IV minden idők legélvezetesebb birodalommenedzser játékává nőtte ki magát – majdnem… Hogy miért csak majdnem? Nos, a kereskedelmet még mindig nem sikerült érthetően kidolgozni, sajnos ez a része a játéknak irritálóan logikátlan, főleg akkor, ha nem egy olyan országot irányítunk, amellyel érdemes kolonizálni.

A kereskedelem részleteibe most nem is megyek bele, a legbosszantóbb talán, hogy nem kapunk kellő irányítást kereskedőink felett, az erre vonatkozó normális oktatórész hiányáról már nem is beszélve. Mivel a kereskedelem teljes megértése szerencsére nem előfeltétele a játékban való sikerélménynek, mivel csak a birodalom irányításának töredékét képezi, ezért ettől függetlenül maga a játék egyszerre hihetetlenül élvezetes és addiktív.

Van (tér)képük hozzá!

 

Mivel egy vérbeli stratégiai játékról van szó, méghozzá a Total War sorozattal ellentétben itt csak a főtérképet és a birodalmunk irányításához szükséges különféle menüket látjuk majd, ezért fontos szempont volt, hogy maga a térkép, illetve katonai egységeink szépen, részletesen, esztétikusan legyenek kidolgozva. A Paradox Entertainment ezen a téren is brillírozott.

A térkép gyönyörű, rendkívül részletes és ebben a részben szinte „életre kelt”: az évszakoknak megfelelő időjárás, például hóesések színesítik, korhű ruhát és páncélt viselő hadseregeinken kívül a kereskedő karavánokat, vagy a tengeri flottát is láthatjuk. A térképre továbbá ráközelíthetünk, vagy eltávolodhatunk jó messzire, kedvünk szerint, hogy messziről gyönyörködjünk benne, illetve saját birodalmunkban. A pazar grafika mellett hihetetlen zenei élményt nyújt Andreas Waldetoft fülbemászó muzsikája, amelyet a brandenburgi szimfonikus zenekar játszott el.

Sokan többek között azért is szeretik a Steamet használni, mert a rendszer a konzolokhoz hasonlóan „achievemeneket” (jutalomtrófeákat) ad különféle játékbeli eredményekért. Az Europa Universalis IV-nél kicsit bekeményítettek és csak akkor adnak ilyeneket, ha „Ironman” (vasember) módban indítjuk a játékot, ami azt jelenti, hogy csak egyetlen automata mentésünk van, amelyet a játék rendszeresen felülír, így nem tudunk visszamenni egy korábbi játékálláshoz, ha elszúrtuk. Szerintem ez a húzás elég nagy ostobaság egy ilyen játéknál, amely amúgy is nehéz és nagyon könnyen bele lehet futni egy rossz döntés egész játékot elrontó következményeibe. Ezért ez a húzás a második negatívum nekem az agyonbonyolított, logikátlan rosszul kidolgozott kereskedelmi rész mellett.

Európa te univerzális!

Igazi rétegjátékká vált a körökre osztott, vagy ahhoz hasonló stratégia, vagy birodalommenedzser, ezért manapság már csak az igazán nagy nevek (Sim City, Civilization) tudtak fent maradni. Az Europa Universalis sorozat sem „mai gyerek”, de csak most, tíz év eltelte és négy rész után tudott igazán felzárkózni a nagyok mellé ezzel a remekbe szabott IV. résszel. A játékot kifejezetten ajánlom azoknak, akik szeretik a műfajt és imádták anno a Civilizationt, csak aztán leszakadtak vagy a játékvilágról, vagy az ilyen típusú stratégiákról, mert az Europa Universalis IV igazi nagy visszatérés lehet, amely nem fog nekik csalódást okozni. Megyek is vissza megregulázni az oszmán birodalmat, nehogy már meghódítsanak minket és ebek harmincadjára kerüljön Magyarország, nem igaz? Most jön még csak a feketeleves, török urak!

-BadSector-(2013)

---

Kiadó: Paradox Interactive AB

Fejlesztő: Paradox Development Studio

Stílus: Stratégiai/taktikai játék

Megjelenés: 2013. agusztus 13.