TESZT – A From Software soha nem áll le! Épp’ csak kézhez vehettük a Bloodborne DLC-jét pár hónappal ezelőtt, máris az asztalon megpihenő arcunk alá tolták a Dark Souls III-at. Egy új kör kezdődik ezzel, ami készen áll arra, hogy képernyőinkre varázsolja az istenek korszakát. A hamuból visszatérve a Te feladatod lesz, hogy helyreállítsd a rendet a világban. A DS3 kalandozása folyamán döcögős, veszedelmes utakon démonokkal körülvéve kell menetelnünk, hogy elérjük végső célunk.

 

A Dark Souls 3 világában minden romokban áll, szürkés és a sorozatban először a tűz összekapcsolása is egyszerű, hibátlan. Ezúttal a lordok nem válaszoltak a hívásra. A kör biztonsága fenyegetve van, és a hamuból feltámadva neked kell rendet teremtened… megint…

Az alaptörténet remekre sikeredett, és attól függetlenül, hogy egy Souls játékról van szó, teljesen befogadható. Sok szempontból a Dark Souls 3 története olyan, mintha újra hasznosították volna a régi ölteteket, elképzeléseket. Amíg a Dark Souls 2 egy teljesen más földrészen játszódott, a játék tárgyai mégis visszatértek a harmadik részben. Ugyanígy az első részben bemutatott helyszínek, karakterek és tárgyak is visszaköszönnek, ami egy hátborzongató feelinget ad a játéknak. Mintha a The Souls „Greatest Hits” című albumát kapnánk készhez, aminek a története eleinte még nagyon jó, későbbre viszont rettenetesen kaotikussá, kuszává válik.

Ugyanez igaz a mellékküldetésekre is, amik a DS1 sidequest-jeire hasonlítanak.

Dark Borne Zwei!

A kritika címe (Identitás zavarban) nagyon is indokolt a Dark Souls 3-al kapcsolatban. A játékmenet olyan mintha a franchise eddigi produktumainak elemeit egy turmixgépbe helyezték volna, és a végeredményt dobták volna a cím rajongói elé. Vannak hibák amik visszatérnek az előző részekből, sőt, a már javított gondok is újra-újra felütik a fejüket. A multiplayerből eltűnt a soul-memory, a támadók gyakran kényszerülnek két, vagy több player-el szembenézni. A fegyverrendszer egy elég nagy problémája volt a Bloodborne-nak, szóval a fejlesztők a Dark Souls 3-ban kijavították ezt a gondot és a fegyvereknek plusz képességeket adtak.

Ehhez az is hozzá tartozik, hogy időnként a pajzs viselése még veszélyesebb, mint annak totális elhanyagolása. Amíg a fegyverek és a páncélok mind rendelkeznek a saját tulajdonságaikkal, én úgy éreztem a játék rám erőszakolja, hogy totálisan hagyjam el ezeknek a használatát. A From Software ezt azzal érte el, hogy az ellenfelek mozgása rettenetesen könnyű, szinte lebegnek mikor villám sebességgel rontanak rád, így nagyon oda kell figyelni, hogy karakterünk mennyire van leterhelve, és törekednünk kell a számunkra legmegfelelőbb, mégis a lehető leggyorsabb mozgást lehetővé tevő összeállításra.

Szóval a pajzs egyedül a kisebb ellenfelek ellen hatásos védelem, a nagyobbaknál maximum a direkt önkínzó személyiségek használják. Továbbá a játék mindösszesen két stratégia használatát teszi lehetővé, az egyik a „gurulj, gurulj, gurulj”, ami a nevéből adódóan egyértelmű azok számára, akik látták már működés közben a programot, a másik pedig a „háríts, higgy, imádkozz az istenedhez”, ami leginkább azoknak szól, akik nem félnek a nehézfegyverzettel a Dark Souls 3 világába lépni.

A képernyő bal felső sarkában jelenik meg az életerő csík, és a mana szintet mutató. A játékhoz a lehető legelegánsabb rendszert dolgozták ki ezen kettő alprogramra a készítők, ami hasonlít a második játékéhoz. Amíg az alapötlet jól működik, addig sajnos a varázslás már kicsit macerásabb a Dark Souls-ban, ugyanis egy-egy varázslat működésre bírása nagyon időigényes. Ha pedig egy ellenfél ront ránk, a lehető legrosszabb amit tehetünk, hogy elkezdünk a varázslatokkal bűvészkedni.

A közelharc korrekt, az ellenfelek továbbra is lekövetik a mozgásodat, tehát az elugrás/gurulás nem mindig védi ki a csapásokat. Ezt a későbbiekben még finomíthatják, akár azzal is, hogy a From Software egy könnyebb módozatot is beiktat a programba.

Pöfögő láva-veremből a lepusztult városig

A Dark Souls 3 környezete kevesebb kreativitást mutat, mint a korábbi Souls játékoké. Amíg az első részben rengeteg helyszínt látogathattunk meg, és a második sem maradt el ez mögött, addig a harmadik felvonásban már sokkalta kevesebb a helyszín. Persze a meglévők remekül kidolgozottak. A szürke szín dominál, a világban, időnként a hófödte területeken a fehér is teret kap. A textúrák letisztultak, a karakterkidolgozás magasiskolát képvisel, viszont az is ide tartozik, hogy talán a leglineárisabb Souls játékkal van dolgunk, amit valaha elkészítettek. Linearitás ide-vagy oda, ettől még nem lesz persze rossz a játék, hiszen hatalmas szabadon bejárható tereket kapunk, de ezek megmaradnak kitágult folyosóknak a programban.

Reméljük a DLC kicsit javít majd a dolgon és még több helyszínt kapunk, mivel a Dark Souls 3 jelenlegi állaptában nem a legemlékezetesebb.

„A főnök a házban!”… De a mentőpont kicsit távolabb…

Az alapellenfelek olyanok, mintha „copy/paste” módjára hozták volna át őket az előző játékokból, viszont a boss-ok ennél sokkalta összetettebbek. A java részük olyan, mint egy szörny-humán keverék. Ha ezt nézzük, akkor a Dark Souls 2-höz képest a harmadik rész már kevésbé szenved a sötét lovag szindrómában. A legtöbb boss kivégzése jócskán kihívás elé állítja még a legtapasztaltabb játékosokat is, több nekifutásra lesz szükségünk addig, amíg végül sikeresen kivégezzük őket. Persze nem mindnél fogjuk a falat kapargatni, a Deacons of the Deep és az Abyss Watchers szórakoztatóak, és könnyebbek.

Szóval a boss-ok sokoldalúak, jóra sikeredtek, amíg a velük szemben folytatott küzdelem sokszor arcletépő effektussal jár. A bonfire-k a játékban gyakorta nagyon messze vannak elhelyezve a boss-októl ami megint csak egy irritáló tulajdonsága a játéknak. Amíg ezt megszokhattuk már az előző játékokban, addig a Dark Souls 3-ban egy kicsit soknak érződik a dolog.

A játék jó része alatt nincs zene, viszont a boss-fight-ok közben a szériában eddig bemutatott legjobb zeneszámok csendülnek fel.

Sötétség vagy fény?

Összevéve a Dark Souls 3 sokkalta lineárisabbnak érződik mint elődjei, limitáltabb játékelemmel felmelegítve az elődökből. Egy szolid befejezés, túl sok ismerős elemmel, főleg azok számára, akik régóta követik a From Software munkásságát. Ha a hasonló stílusú játékok kemény-magjába tartozol, akkor egy kihagyhatatlan produkció, viszont ha távol áll tőled a műfaj, akkor várd meg a Game of The Year edition-t, hogy a DLC-kkel együtt kézhez kaphasd.

-Dante-

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

---

Kiadó: Bandai Namco Games, From Software

Fejlesztő: From Software

Stílus: TPS – RPG

Megjelenés: 2016. április 12.