MOZI – James Bond igazi visszatérésének lehetünk szemtanúi a Spectre-ben, kezdve a régebbről megszokott pisztolycső-nyitánynak és minden másnak is, amit a régebbi Bond-filmekből megszokhattunk. A Spectre egy igaz, „par excellence” Bond mozi, amely hű marad a klasszikus gyökereihez, miközben Daniel Craig újabb generációs karizmája érintetlen marad. Bár a film persze nem találja fel az akciófilmek spanyolviaszát, ugyanakkor mindent megkapunk tőle, amit ettől az elpusztíthatatlan sorozattól várunk.

 

Aki igazi Bond-fan, és esetleg valamit hiányolt Daniel Craig 007-es filmjeiből, az most végre elégedett csettinthet. A Spectre tényleg az esszenciája mindennek, amitől jók voltak a klasszikus filmek, ugyanakkor Sam Mendes rendező ügyesen öltöztette ezeket modernebb köntösbe.

Kikacsintások

Csakúgy, mint a Skyfall, vagy korábbi Bond filmek, a Spectre telis-tele van utalásokkal a klasszikus Bond-filmekre, amely a Bond-rajongóknak igazi csemegének számít. Találunk benne például olyan jeleneteket, amelyek az Oroszországból szerelemmel című film Red Grant elleni klasszikus verekedős jelenetére utalnak, a trükkös kütyükkel felszerelt autó üldözése a Goldfingerből, vagy más finom utalások, amelyeket csak az igazi a Bond-ínyencek fedeznek fel.

A legtöbbször ezeket az utalásokat finoman szőtték a filmbe és szinte sosem érezzük azt, hogy csak erőltetett marhaság, amit megpróbálnak lenyomni a torkunkon.

Pihenés kizárva

Mint minden Bond filmnél, az akció rögtön a legelején indul be: mexikói megbízatása során Bondra majdnem rádől egy teljes ház, és miután a célpontja elmenekül, Bond először a halottak napi karneváli tömegben üldözi őt, majd egy őrülten ide-oda csapódó helikopterben folytat élet-halál harcot ellenfeleivel. Ez a megszokott, a sorozat védjegyévé vált nyitójelenet ismét igazi adrenalin-bomba – tökéletes nyitánya az újabb 007-es filmnek.
Ugyanezt mondhatjuk el a bevezető credits-listáról is, amely olyan klasszikusokat is felidéz, mint a Kém, aki szeretett engem ejtőernyős ugrása.

Londonba visszatérve rövidesen kiderül, hogy Bond ismét igazi elefánt volt a porcelánboltban. Az MI6-ot fel akarják osztani, és ezzel a „C” fedőnevű hivatalnokot bízták meg, így M egy kis pihenőre akarja küldeni a 007-est. Természetesen Bond erre sohasem hajlandó és egy polipmintás gyűrű segítségével nyomába ered egy veszélyes szervezetnek. Rómában újabb kalandok és egy még mindig rendkívül attraktív Monica Bellucci várja egy elhanyagolt özvegy szerepében, aki további információkkal szolgál Bondnak.

 

Olyan ismerős

A sztori összességében jó, de azért azt el kell ismerni, hogy ez a „magányos ügynök, aki úgy kénytelen a rejtélyes bűnszervezet után nyomozni, hogy közben a saját szervezete is vadászik rá”, illetve a „00-es részleget fel kell oszlatni, mert elavult” sztori-szál eleve lerágott csontját már alaposan megcsócsálta a Mission Impossible 5 is. Mivel Tom Cruise James Bond-szerű akciófilmje pár hónapja volt a mozikban, azért másodszorra már nem olyan katartikus erejű ez egyébként is jól bejáratott történet.

Ugyanakkor a Spectre-ben most sem a sztori a legizgalmasabb, hanem az akciójelenetek – mint tulajdonképpen az összes Bond-filmben. Nem hiányoznak például az iszonyúan brutális verekedős jelenetek, és azt leszámítva, hogy hozzák a várt színvonalat, Sean Connery legjobb jelenetei jutnak eszébe az egyszeri Bond-rajongónak.

Craig kontra Waltz

Persze most Sean Connery a sztár, hanem Daniel Craig, aki még mindig kiváló a brutális, hidegvérű 007-es szerepében, még akkor is, ha egy kicsit már korosabb a kelleténél. Ugyanakkor a szerep olyannyira tökéletesen illik rá, mint kifogástalanul álló zakója és gondosan megkötött nyakkendője.

Az eleganciához persze brutális erő is társul: az egyik jelenetben egész egyszerűen kettétöri azt a műanyag bilincset, amellyel fogva tartják. Ugyanakkor ezúttal a korábbi filmekből kicsit hiányzó sárm és elegancia is jellemző rá. Karrierje végére Craig tényleg 100%-osan eltalálta Bond szerepét.

Nem szabad elfeledkeznünk Christopher Waltzról sem, aki ezúttal a Spectre vezérének szerepében csillogtatja meg színészi képességeit. Szinte egy pápára hasonlít, aki az árnyékban ülve a frászt hozza beosztottjaira, miközben kenetteljes hangon parancsokat osztogat.

 

Az elmaradhatatlan Bond lány szerepét pedig ezúttal Léa Seydoux-ra osztották ki. A Bond lányok nem mindig brillíroztak színészi képességek terén, de Bond Daniel Craig éra óta erre a pozitív változás jellemző és Ms. Seydoux ehhez képest kicsit unalmas és nem túl kiemelkedő alakítást nyújt.

De más sincs igazán topon a mellékszínészek közül: Andrew Scott („C”) például jellegtelen, unalmas alakítást nyújt, pedig fontos szerepet kapott a filmben – Ben Whishaw („Q”) színészi játéka viszont telitalálat.

Fleming elégedett lenne

Összességében a Spectre rendkívül látványos, szolid Bond akciófilm, amely a műfaj stílusjegyeit remekül szőtte bele Craig valószínűleg utolsó filmjébe. Mindent megkapunk, amit egy igazi Bond-filmtől elvárhatunk, Craig és Mendes – talán így utoljára egy filmben Bond színészként és rendezőként – a maximumot hozták ki a 007-es legújabb kalandjából.

-BadSector-