ELŐZETES – Bevallom nektek őszintén, mint a Final Fantasy széria rajongója, az utóbbi néhány évben csalódott voltam a számozott sorozat újabb és újabb részeivel kapcsolatban. Mindegyiknek megvolt a maga szépsége, de nem találtam meg bennük azt a pluszt, ami maradandó élményt hagyott volna bennem, ami ráadásul erőltetetnek is tűnt számomra.  Ezért is nagyon vártam a Final Fanatsy Type-0 megjelenését, mivel hozzáadták a XV kipróbálhat verzióját.

 

A Final Fantasy XV végleges koncepciója elég döcögősen alakult ki.  Miközben a 13. részt fejlesztették, már akkor bejelentették, a Fabzula Nova Crystallis krónikák újabb epizódját, a Final Fantasy Versus XIII-at. Kiadtak egy figyelem felkeltő cinematic bemutatót, de ezt követően teljesen ködbe burkolózott az anyag.  Sokan már temetni kezdték, majd egy 2012-es Tokyo Game Show keretén belül villogtattak belőle egy kis játékmenetet. Viszont akkor még kizárólag PS3 only címként volt számon tartva. Ahogy múltak az évek, átköltözött a stuff next-gen konzolokra, szerencsére elhagyták a Vesrus XIII nevet, és XV-ként folytatták.

 

Egy szép, új Világ

Amint megkapjuk az irányítást egy lélegzetelállítóan gyönyörű táj tárul elénk, mely csak arra vár, hogy belevessük magunkat felfedezésébe.  Vizualitás tekintetében mertek újat vállalni a Square-Enix fejlesztői, amit véleményem szerint nagyon jól tettek. Képzeljetek el egy olyan világot, ami ötvözi a mai modern stílust, a Final Fantasy összes mágikus jellegzetességével, megspékelve, egy kis gótikus, reneszánsz hatással. Mindezt olyan látvánnyal, amitől garantáltan padlót lehet fogni.  A Luminous Studio engine megteszi a hatását. Naplementétől kezdve, egészen az éjszakai harcok közbeni fényeffekteken át, a köd effektusig minden a legmaximálisabb odafigyeléssel lett kidolgozva. Miközben aprítottam az ellent előfordult, hogy a látvánnyal voltam elfoglalva és ennek köszönhetően kalandomnak bizony csúnya vége lett.  Játékmenetét tekintve a már megszokott open-world stílust használja. Ebből kifolyólag minden a szemünk előtt, valós időben történik. Természetesen ide tartozik a harc rendszer, amit vizsgáljunk meg kicsit közelebbről.

Elő a karddal

Ennél a résznél teljesen átvált a játék hack and slash üzemmódba. Mivel több fegyvert is lehet felváltva mágikus módon megidézve használni, ezért igen csak esze veszett kombókat lehet a ránk támadó bestiák arcába küldeni. Ami itt igazán érdekes lehet az a Warp mozdulat. Ugyanis ha egy ellenfél messze van tőlünk, vagy ha menekülésképp fel akarunk kapaszkodni egy magas oszlopra, majd onnan lecsapni akkor eme funkció e célokra tökéletesen megfelel.

Képzeljetek el egy olyan világot, ami ötvözi a mai modern stílust, a Final Fantasy összes mágikus jellegzetességével, megspékelve, egy kis gótikus, reneszánsz hatással.

Folyamatosan résen kell lenni, ugyanis pörgős összetűzésekben lesz részünk. A támadásokat kikerülhetjük, vagy blokkolhatjuk. Viszont a harcok közbeni kamerakezelés nem nyerte el a tetszésem.  Több ellenfél támadása esetén kissé káoszba fullad. Néha nem tudtam nyomon követni, hányan és honnan akarják Noctis életét ontani.

 

Ha esetleg nincs kedvünk hadakozni, akkor van lehetőség az osonásra, vagy fedezékbe bújásra. Ilyenkor átvált karakterünk szompjgászba és ha ezt időben tesszük, nem támadnak meg minket. Tökéletesen működik ha követni akarunk valakit vagy, illetve mana pontot utántöltésre is szolgál. Kifejezetten tetszett, amikor a Behemoth rajtaütés előtt főhőseink kupaktanácsot tartottak arról miként lehet gyorsan és hatásosan semlegesíteni a szörnyet. Egy adott összetűzés során felgyülemlett xp mennyiséget akkor kapjuk meg, amikor tábort verünk. Ilyenkor embereink sátrat vernek majd esznek egy jót. Aminek van értelme, ugyanis étel összetételétől függően xp boostot, attack powert, de még crittet is kaphatunk. Elég jó ötleteket tudtak adni a másnapi reggelimhez.

Minden jó, ha a banda jó

Végre valahára kedvelhető karaktereket kapunk. Csapatunk igen csak változatos egyénekből áll össze. Gladiolus, az agyontetovált badass izompacsirta, Promto, a szájkaratés. De itt van még a boy group agytröszje Ingis, valamint a birodalom örököse, főhősünk Noctis. Ő nem egy beszédes alkat, amolyan kissé depresszív jellem. Igaz vonásaikban hűen tükröződik a japán stílus, már nem sorolhatóak abba a kategóriába kiknek kinézetük alapján heteroszexuális hajlamaik enyhén megkérdőjelezhetőek. De ha már a karaktereknél tartok, szeretném megemlíteni minden férfi álmát Cyndit, vagyis Cid-et. Miért álom? Mert egy talpraesett dögös nőről van szó, aki nagyon ért az autókhoz.

Távozzatok démonok!

Hamar feltűnt, mennyire odafigyelnek a részletekre. Ha átsétálunk, egy bokron karakterünk lelassul, majd egyik kezével arrébb tolja az útjában álló ágrengeteget. Amikor harc közben felgyógyulást követően lepacsizik egymással a két fél. A terület élővilága változatos. Kis tavak partján hatalmas fehér szőrős lények isznak a tó vízéből, az erdőben ocsmány teremtmények várnak áldozatukra. Eldugott barlangokban pedig gonosz goblinok tanyáznak.

Abban az esetben, ha a Square-Enix végig biztosítani fogja ezt a színvonalat, melyhez hozzákapcsol egy remek történet, jól kidolgozott szereplőkkel, javított kamerakezeléssel, bizony lesz esélye kezet fog fogni a Final Fantasy VII-tel.

– Parzival –

---